Zenetanítás

Miért is zenélünk? – kérdeztem a tanuló hegedüsöket az egyik csoportos órán. “anyukám azt mondta, hogy hegedülni kell…”– mondta egy kislány, – én a nagypapám kedvéért – felelt gyorsan egy másik, lehet vele sok pénzt keresni…- szólalt meg egy fiú, – meg örülnek az emberek...szólalt meg egy halkszavú kislány. És te miért hegedülsz? – kérdezett vissza.


A
ZENÉLÉS MOZDULATAI VARÁZSJELLEL VEZETETTEK.

Azért varázsjelek ezek a jelképek, mert gyakorlásuk az Egy felé varázsolja a gyakorlót,
mert a jelek leképezésében, azaz a gyakorlás vagy a játék során a jobb és a bal agyfélteke egységesítése fejleszthető.

Életünk játszótársaival behangolatlanul, vagy behangolva játszani,
Jól hangolva lenni, vagy nem behangolva lenni, ez itt a kérdés.
 
“Aki nem hiszi járjon utána”.
A MAGYAR ZENE PÁRATLAN
(aki nem hiszi, az hallgassa meg az alábbiakat.)
 
2007-ben, hogy elméletemet megerősítsem miszerint a magyar népzene PÁRATLAN alapú, megkértem az éppen nálunk vendégeskedő Varga Istvánt kis Csipit, egy kalotaszegi falusi hegedűst, hogy a számítógéppen levő dobbal próbáljon együtt játszani. Fejére tettem egy fülhallgatót, nem akartam semmivel sem befolyásolni, kimentem a szobából, és magára hagytam a ritmussal.

A páratlan ütemre játszott legényes dobbal így szól.

 

Másik legényes halk dobbal  


Jó ez így Imre bácsi? –Kérdezte egyszer egy tanult városi kontrás az “adatközlőtől”, mutatván neki egy nehéznek tartott vonásfajtát. Mire a sokatlátott öreg kontrás annyit felelt tanításképpen: “Mindenki úgy muzsikál, ahogy tud”
Ebből a kontrás fiúból jó zenész lett, mert akart az lenni. Egyébként senkit nem lehet megtanítani, mert mindenki magán tanul meg.
PÁRATLAN ALAPU ZENETANÍTÁSI PÉLDÁK:

1942-ben készített fonográf felvételen játszik egy lassút Ádám István Icsán. Próbából egy számítógéppel szerkesztett hetes osztású dobütést (három főhangsúllyal) tettem alá, és nekem úgy tűnik együtt vannak. A múlt és a jelen pillanat.