ZENEAJÁNLÓ

Ádám István

 
Nekem készítette Putz Kata, kazetta és lemezborító tervezőnk az “Icsán az égi szobában hegedül” című faliképet. Eredetiben igen megkapó az üveg alatt lévő szárított virág megelevenedő hatásától. A másik képet Halmos Bélától kaptam, aki megörökített bennünket együtt 1974-ben. Akkoriban székies viseletben jártam itthon is. 

Családomban a leggyakrabban hallgatott zenész. 1989-tol tíz évig csak ot és két fia játékát hallgattuk, mert, felfedeztük benne a magyar szabad játékmódot, ami manapság a népzenében maradt meg. Az Icsán zenéjét mindig tudom hallgatni, nem unom meg. Meggyőződésem, hogy a zene is egy nyelv, amit, úgy kell tanulni, mint az anyanyelvet: állandó hallgatással, és próbálgatással. Ha csak egész halkan, alig hallhatóan mint háttérzene szól, akkor is jó a hatása, mert a zene észrevétlenül hat a rezgéseivel
Az 1969-s hangos széki táncfilm szereplői: Ádám István és a két fia, mellettük áll Szabó Varga György és széki táncosok.
  • Sohase vétettem Szeben városának

…,énekel Szabó Varga György.

  • Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék

     
    …csárdás és magyar, énekel Márk József.

A felvételeket köszönhetjük a tökéletes zeneiséget sugárzó Icsán bandának, a táltoshangú énekeseknek és a gyűjtőknek, Kallós Zoltánnak, Martin Györgynek és Sztanó Pálnak

1973 április 6-án a kontrás Pityu bácsi házában készítettem ezeket a felvételeket. A Fonó Budai Zeneház kiadásában az Ádám István lemezére ez a hat felvétel került. A lemez megvalósításában, régi tanítványom Lányi Gyuri a megszállott Icsán kedvelő munkálkodott.

  • Verbunk és sűrű és ritka tempó

  • Magyar 

  • Lassúk 

  • Lassú 

  • Lassú és csárdás 

  • Sűrű és ritka tempó 

  • Csárdás és magyar tánccal

Három zene ami a lemezről lemaradt:

  • egy jó magyar 

  • két jó lassú 

  • és az a nóta amivel bomlik a lakodalom

Régebben a zenészek a lakodalmi tisztes vendégeket evvel a dallammal kísérték ki a kapuig, és gyakori volt még ekkor eljátszani az aradi tizenhárom nótáját is. El is magyarázzák naiv kérdésemre a dalról tudottakat. 

Amikor tanultam Pityu bácsitól kontrázni lefényképeztem a vonófogást, a kontratartást, de még az akkordok fogását is.
Ő bélhúron játszott, a régi szokás szerint, de középen fém húrt használva. Ez a bélhúron játszás egy fémhúrral merész játék, mert a bél húr érzékeny, hangolékony, de a zengése sokkal melegebb, sokkal zeneibb, mint a fémhúroké.
Az 1978-as Élő Népzene sorozatán evvel a kontrával zenéltem, bélhúrral és fémhúrral. Most a vonójával együtt a szobám falát díszíti, emlékeztetve mindig a nagy mesteremre Pityu bácsira.