ZENEAJÁNLÓ

1985-től 1997-ig

1985

Kása Béla a népfotós-népzenész, a Muzsikás fotósa készítette ezeket a képeket, és még sok mást is itt a honlapon. Sok fényképen örökítette meg a 1970-es évektől Erdély életképeit. Széken találkoztunk először 1973-ban, és sokáig közeli barátságban voltunk. A “ősidőkben”még muzsikáltunk is együtt Székesfehérváron, Piróka együttes néven. Lányi Gyuri volt a harmadik zenész. Amikor összeállítottuk a műsorunkat, azt vettük alapul, hogy “olyan hangszerrel kell a szinpadra menni, amit a saját zenekarunkban nem engednek a többiek”. Gyuri tekerőzött, bőgőzött, gardonozott, én hegedültem, Kása Bélának, meg hagytuk a kontrát. Olyan jól sikerült, a fellépés, olyan jól kontrázott Kása Buci, hogy neki ajándékoztam egy eredeti széki kontrát. Később a Nomád Nemzedékben ő lett a dobosunk.
1986

1986-ban jelent meg 301 dudanótát tartalmazó dudanóta gyüjteményem és a Nem arról hajnallik címü lemezünk.
nem arról hajnallik

én csak azt csodálom

eddig vendég

hidegen fújnak a szelek

régen volt soká lesz

 

1987
Az Almássy téren a Téka táncházban, farsangkor, a pancsoló kisfiút alakítottam, traktorbelsőből kialakított dudámon, és egy koncerten

Szeress egyet, s legyen szép, ha szenvedsz is legyen mér

szeptemberben megszületik második gyermekem, Julcsi

1988

1989

Ezt a számot

személyre szólóan Éri Pityunak képzeltem el. Akkoriban sűrűn megfordultunk Írországban, azért olyan íres-magyaros ez a Kati Kata. Egy alkalommal, figyelve a messzi óceánt megéreztem, hogy az írek az óceánnak panaszkodnak a lassú zenéjükben. Ezt az érzést kerestem és megtaláltam abban a magyar népdalban amit Mártikának “megíresítettem”

legényes

kalotaszegi szapora

 

Lányi Gyuri, Tobak Feri, Csoóri Sanyi, Adorján Pityu, Hollókői Lajos, Berán Pityu, és hogy legyünk heten, beállt Konkoly Elemér is, aki éppen arra járt. Ez az első fénykép az első közös dudazenekari próbáról: Megalakul a Magyar Dudazenekar, nem sokkal később a Magyar Tekerőzenekar Havasréti Pál vezetésével.
1990

1991

1992

szól a kakas már

széki zsidócsárdások

lakodalmi zene

hasszid tánc

 


Születésünktől fogva az emberré válás útján járunk. Persze van idő, amikor le-letérünk róla. De néha jó megízlelni a libaságot, a disznóröffentést, a vad nyerítést…és a többit. Adjuk meg ami a Sötétségé, de hogy ne maradjunk úgy, a Fénynek is adjuk meg ami jár.

1993
Megszületik harmadik gyermekem Panni. Édesanyja Hermann Mari
1994
1995
A födémesi népzenetáborban Éri Pityuval és Neti Sanyi kalotaszegi hegedűssel és egy esti mulatságon Éri Marcival, Madaras Gergővel Neti Sanyival és Farkas Jocóval a táborszervezővel.Jók voltak ezek a zene táborok.

 

Ökrös Csabival a Muzsikásban, a szigligeti várban, éneket kísérve és egy másik szinpadon.

1996
A Hazafelé volt a hetedik és egyben az utolsó nagylemezünk amit együtt csináltunk

Mindig csak hazafelé fújja

Ennek a számnak egyedül játszottam el a bőgőjét, meg a kontráját a technika segítségével. Ez a lemez már nagy falat volt akkorra már az együttesnek, mert ahogy elképzeltem a lemezt csupa olyan zenéket, amit úgy hívnak, hogy ritka magyar, sűrű magyar lassú magyaros, és vérpezsdítő verbunkok.Már a felvétel közben nagy viták során látszott, hogy nem egyfelé akarunk hazafelé menni. Annyira, hogy kétszeri nekirugaszkodással tudtuk felvenni az anyagot.. Nem nevettünk már a felvételek közben, hanem morogtunk egymásra.
23 év után a 1996-os decemberi karácsonyi koncert volt az utolsó közös zenélésünk a Muzsikással.
Az új évben már arról értesültem, hogy a Tékás Porteleki Lacival zenélnek, majd Kossuth díjjat kaptak amiből már kihagytak.

vissza a képtár menübe vagy tovább 1998-tól 2007-ig